A kaposvári Csiky Gergely Színház és a kultúrpolitika alcímű kötet bemutatóját hétfőn tartották Budapesten.

Schneider Márta, a Napvilág Kiadó ügyvezető igazgatója a Katona József Színházban tartott könyvbemutatón kiemelte: a kötetet az 56-os Intézettel közösen jelentették meg. Arról beszélt, hogy a kaposvári színház emblematikus kulturális műhely volt, Eörsi László könyve az elkövetkezendő években hasznosan forgatható kötet, sok tanulság szűrhető le belőle arról, hogyan működik a színház, a kultúra, a kulturális politika.

Koltai Tamás színikritikus kiemelte: a könyv azokra, akik átélték ezt az időszakot, szereplői voltak a történetnek, az élmény és a dokumentum erejével egyaránt hat, azok pedig, akik nem kerültek a színház bűvkörébe, egy hihetetlen történetet kapnak, benne Magyarország elmúlt 60 évével. Elmondta: a kötet bőséges válogatást nyújt dokumentumokból, korabeli reflexiók, kritikák, a politikai háttérharcok és mindaz, ami a mából visszatekintve ítélhető meg, megjelenik a műben.

A színikritikus a "Kaposvár-jelenség" kezdeteként 1971-et nevezte meg, amikor kinevezték Zsámbéki Gábort főrendezőnek. Felidézte, hogy a Sirály bemutatója egy programnyilatkozat volt. A politikai áthallás, a sorok közötti beszéd pedig a szintén Zsámbéki rendezte Homburg hercegében jelent meg először.
Elmondta: csak azokat a produkciókat választotta ki a szerző, amelyek jellegzetes előadásai voltak a színháznak: a Marat/Sade, A nehéz Barbara, a III. Richárd, az Ahogy tetszik, a rendszerváltás utáni időszakból pedig az 56 06/ őrült lélek vert hadak című produkciót vagy az Operettet dokumentálja a kötet.

Pogány Judit színművész felidézte: óriási izgalommal élték meg azt az időszakot, amikor buszokkal érkeztek a nézők Budapestről. A közönség az előadás végén állva tapsolt, dobálták a virágokat, hajnalig tartó beszélgetések folytak.

Mohácsi János rendező - akinek egyik előadása adta a kötet címét - arról beszélt, hogy ha ez a színház nem lett volna minőségi színház, akkor soha nem lehetett volna politikai színház sem.

A történész, elsősorban 56-kutatóként ismert szerző elmondta: tárgyilagosan kezelte a témát, hiába vannak személyes kötődései - édesapja, Eörsi István révén is - a színházhoz. Eörsi László elmondta: az érdekelte, hogy mennyire avatkozott be a kultúrpolitika a színház életébe. Szerinte a kutatás azt mutatja, hogy jóval kevésbé volt folyamatos veszélyben a színház, mint ahogy azt akkoriban gondolták, annál viszont jobban ártottak a pártfunkcionáriusok, kultúrpolitikusok, mint ahogy az most az interjúkból kiderül.
Eörsi László tanulmánya két részből áll: az első a kaposvári színház küzdelméről szól a kádári-aczéli kultúrpolitika idején, a második rész pedig a rendszerváltás utáni sorsát követi egészen 2010-ig.

(MTI)